Aznap valami megváltozott. Abban a szent pillanatban, amint az óra négyet ütött, Kálmán markának szorítása mindenféle előjel nélkül elengedett és kezei közül a munka élettelenül hullott a földre. A gépek szakszerű leállítása az ő feladata lett volna. A masinák még hangosan pörögtek, de ő már meg sem hallotta a gyár zaját – szabad volt. 

Másnap reggel a főnökség várta az érkezését, hogy kirúghassák, de ő nem jött. Már nem volt az országban.