Címke: emberek
-
A jó dolgok
Milyen kár, hogy a legjobb dolgoktól az ember előbb-utóbb rosszul lesz. [olvass tovább]
-
Szépség
Mindenki szép, csak van, aki a maga módján szép. [olvass tovább]
-
Úton vendégségbe
*Rommá tört autók a leállósávban* – Jézusom, Laci, milyen szörnyű baleset! Ezen az autópálya szakaszon állandóan borzalmas balesetek történnek. Na de most már haladjunk! Negyed egy van, ki fog hűlni az ebéd, mire odaérünk. [olvass tovább]
-
Villamoson
-Menj már arrébb. [olvass tovább]
-
Állandó rohanás
Olyannyira felgyorsult a világ, hogy manapság az embernek már nincs ideje egy szerencsétlen irományt sem befejezni. Ez nem csak az olvasókat érinti, akik az első pár soron átfutva már sietnek is tovább, hanem magukat a szerzőket is, mert tizenhét [olvass tovább]
-
Csodálatos teremtés az ember
Nincs még egy olyan lény a Földön, akit napi nyolc óra munkára teremtettek volna! Mindegy, hogy éjjel, nappal, három műszakban, irodában, tűző napon, szellemi vagy fizikai munkát végezve – egyszerűen nem bírunk nélküle élni. Erre születtünk. Csodálatos teremtés az ember! [olvass tovább]
-
Vak vezet világtalant
Hidd el nekem, bárki bármit is mond, akkor is az az igazság, hogy senki sem tud semmit. Senki. Semmit. [olvass tovább]
-
Főcím: Kis híján tragédiába fulladt a meghitt családi nyaralás
“Az indulás előtti utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy a szalámis szendvicseket a hűtőben felejtettem” – nyilatkozta megtörten az édesanya. [olvass tovább]
-
Az utolsó ember a Földön
Egy nap a Föld szelleme azt mondta: „Na, akkor eddig, és ne tovább”, majd a farzsebéből elő húzott egy maréknyi természeti katasztrófát és pár nap leforgása alatt eltüntette az emberiséget a bolygó felszínéről – kivéve két férfit, akik valamilyen módon megúszták. Imre és János ismerték egymást az ítéletnap előtti időkből; történetesen munkatársak voltak, egy csapatban… [olvass tovább]